Általában erről a sportról
Ez a repülés legegyszerűbb és legszabadabb formája. A felszerelés elfér egy nagyobb hátizsákban, így könnyen szállítható, tárolható. Maga a teljes felszerelés körülbelül 15-20 kg-ot nyom. Költségeit tekintve is igen pénztárcabarát a többi repülős sporthoz hasonlítva.
Az alapfelszerelés ernyőből, beülőből és fejvédőből áll. Ehhez jönnek az egyéb kiegészítő felszerelések, mint a mentőernyő, variométer, GPS, iránytű.
Az alaptudás elsajátításához egy átlagos képességű embernek, kb. 8-12 gyakorlati alkalomra van szüksége. Ezt követően, ugyan úgy mint sok más sport esetében végtelen sokat lehet még tanulni, fejlődni. A siklóernyőzés olyannyira a részesévé válhat életünknek, hogy egyfajta életforma lesz.
Ma a siklóernyőzésnek három fő ága van:
- távrepülés
- acro repülés
- hátimotoros repülés
A távrepülő pilóták célja, hogy egy adott helyről egy másik helyre elrepüljenek, csak a légáramlatok segítségével. Sok esetben ez több száz kilométert jelent.
Az acro pilóták egy adott helyen, nagy magasságból kezdve egészen földközelig, mindenféle akrobatikus repülési manővereket végeznek, ezzel szórakoztatva magukat és a közönséget.
A hátimotoros pilóták a levegőben maradáshoz nem a természet erőit, hanem egy könnyű, propellerrel szerelt motort használnak.
A siklóernyőzés igazi szépségét az adja, hogy csodálatos helyekre juthatunk el általa, rengeteg kalandot élhetünk meg, sok kihívással szembesülhetünk, és nagyon sok új, és értékes emberrel találkozhatunk.
Egy kis történelem
Az első írásos feljegyzés 1306-ból maradt fenn, mikor is Fu-Csien kínai császár udvari mulatságán, néhány artista valamiféle kerethez erősített vászonnal ugrott le egy toronyból. Aztán Leonardo da Vinci tervezgette a maga ejtőernyőjét és álmodozott a repülésről. Josef Montgolfier 1777-ben egy körkupolás szerkezettel ugrott le egy háztetőről, amihez egy a kandalló előtt, a meleg levegőtől fellibbenő női szoknya adta az ötletet.
Az első merevítés nélküli ejtőernyőt 1785-ben alkotta meg Jean Pierre Blan. Majd 1819-ben Charles Guille 3000 méterről kiugrott egy hőlégballonból és így végrehajtotta az első ejtőernyős ugrást. 1911-ben Grant Morton elsőként ugrott ki repülőgépből. 1964-ben megjelentek az első légcellás (paplan) ejtőernyők és ugyan ebben az évben egy amerikai ejtőernyős szakértő, Dan Poynter, egy légcellás ejtőernyővel egy meredek hegyoldalról startolt el és ezzel megszületett a siklóernyőzés.
Magyarországon a 80-as évek második felében jelent meg a sport és kezdetben leginkább ejtőernyősök kezdték művelni. Úttörőként Bocsák Bélát, Csurilla Gyulát és Zsédely Lászlót (akkoriban még Gergelics Lászlót) kell megemlítsük. Ők voltak az első magyar siklóernyős pilóták.
